Tegnap Miki barátomtól elég fontos ügyben vártam telefont. Mikiről tudni kell, hogy hivatásos természetvédő, aki meghitt kapcsolatban van a 100 km - es körön belül levő valamennyi kis virággal, fával, dudvával. Saját lábán járta be a megyét, a környéket, a fél országot, meg külföldön is számos helyet, és több tízezer GPS-es bemért pötty jelzi a fontos élőhelyeket féltve őrzött térképein. Régebben együtt jártuk az erdőket, mezőket, elhagyott szőlőket és mocsaras legelőket. Séta a természetben, jó levegő, fotók ritka védett virágokról - haj, minő gyönyörűséges időszak volt az. Közben persze ki lehetett tárgyalni a zenei, politikai meg egyéb dolgokat is.

Nos, Miki tegnap közvetlenül zárás után hívott fel otthonról. Elmesélte, hogy elveszítette a mobilját Lenti közelében az erdőben. Mondom neki, hogy hogy lehetett ilyen béna, meg miért nem kereste meg, hiszen a nála lavő GPS-szel vissza tudja követni az utat. Erre elmesélte, hogy a Talicskás Embert üldözte az erdőben, közben pottyanhatott ki. A Talicskás Ember nagy adag szemetet meg építkezési hulladékot (sittet) akart elhelyezni a gyönyörű erdő mélyén, Miki pedig ebben szerette volna megakadályozni. Mesélte, hogy vagy másfél kilóméternyire bent volt már az ember az erdőben, mire utólérte. Tehát nem az az "erdőszélen burogatós" típus volt. Ilyenkor jön Miki szívhezszóló és igen erélyes felszólítása a cselekmény meggátolására :) Magam is tanúja voltam egy - két hasonló fellépésnek. Ráadásul nem sokkal korábban egy másik embert bírsággal fenyegetve szólított fel arra, hogy hagyja abba a kakasmandikó kitermelést egy domboldalban. Ezt hívják szélmalomharcnak. Mikit szokás szerint megviselik ezek az afférok, mert hiába a felvilágosítás, hiába a meggyőzés, az érvelés, ezek a dolgok évről évre ugyanúgy felbukkannak.

Azt mondja Miki, ez az egész ország olyan, mint a Talicskás Ember.